Mindig a gyerekkorom jut eszembe rólatok. Vidéken nőttem fel én is, ahol volt/van nagy kertünk meg állatokat tartottunk, amolyan mini gazdálkodás volt. Városba akkor költöztem be, amikor elkezdtem dolgozni.
Most két dolog jutott eszembe:
1) kb. 10 éves voltam amikor a kertben rámutattam egy vetemény sorra, és megkérdeztem anyutól, hogy "ez mi?" - "mángold, a nyulaknak tartjuk, mert nagyon szeretik és kell enni nekik egy kis zöldet is."
20 éves koromig abban a hitben voltam, hogy ember nem eszik mángoldot, mert az állatkaja. :)
2) 6 évesen ettem egy halászlét, ami annyira rossz volt, hogy a második kanál után nem ettem belőle többet, pedig én nem voltam válogatós gyerek. A hal mocsárízű volt, az odaégetett vagy rossz? paprika pedig keserűvé tette a lét. Annyira rettenetes volt, hogy én azóta nem ettem halászlét.
Később a suliban a tankonyhán a Rácz ponty az elkészítendő receptek között volt. Annak a halnak már a szaga is iszapszerű volt, az ételt amit készítettünk belőle pedig nem értékelném. Azóta sem ettem sem busát, sem harcsát, sem pontyot.

A beszámolóitok miatt most megint kíváncsi lettem, hogy milyenek ezek a halak valójában, mert én még soha másmilyet, mint mocsárízűt nem kóstoltam.

A rácz ponty nekem is nagy ellenség volt az ecserin, amint leosztályozták, ment is egyből a kukába.
A mángold ellenben nem csak, hogy csodálatos, de nagyon könnyen termeszthető, mondhatni igénytelen növény, egyben őshonos is nálunk. Nekünk először - a vicc kedvéért- nem itthon, hanem a Horvát tengerparton sikerült megszeretni, ugyanis ha ott halat eszel, kéred vagy sem, úgyis krumplival és blitvával hozzák. Évekbe került mire rájöttünk, hogy a blitva az a mángold. Külön érdekesség, hogy a szárát érdemes külön elkészíteni, néha olyan mint egy vékonyabb spárga...
A hal kérdés meg megér egy-két misét. Soha nem ettem meg a folyami halat, akkor sem ha az aszatal körül kergettek vele. Aztán vettem valakitől bio harcsát (kisker ár 7.000,- Ft/kg!!) ami jó volt, de kaptam mellé ajándékba busát és amúrt is. Óriási meglepetésre ezek a halak fantasztikusak is tudnak lenni!!
Ez a téma önmagában megérne egy missziót, esszük a legrosszabb minőségű hekket, a beteg tenyésztett lazacot, tele vagyunk messze külfödről hozott fogassal és egyéb halakkal, miközben az igazi autentikus hazai kiváló alapanyag itt van előttünk. Csak le kell hajolni érte.
Ha erre jártok látogassatok meg, de előtte telefonáljatok lgysz

És még hány embert láttam már, olyat, mint jEnci.
És igazuk is van! Az országban rengeteg iszapos halastó van, gondozatlan holtágak, és ami abból kijön, az hulladék.
Ezzel szemben én a Hortobágyi halastavakból vagy a Tiszából frissítem a készleteimet, így nem ér csalódás.
(a szikes aljú tavakban nem iszapízű a hal)
Ha pár napig nincs halétel az asztalon, megvonási tüneteim vannak. :)

@fekete-barany.blog.hu: a mángoldot szerintem főleg az igénytelensége miatt tartottuk mi is. Később aztán dolgoztam vele sokat étteremben.
Sokan amúgy nem is tudják, hogy lehet jó minőségű halat is venni otthon, meg aztán a többség, főleg vidéken, semmilyen más elkészítési módot nem ismer csak a rántott halat és a halászlét, ami azért szintén szomorú.
Mindenképpen jelzem majd ha megyünk, bár az sajna nem mostanában lesz. :(

@pizzaszeletvágó: szerencsére én azért elég nyitott gondolkodású vagyok és ha valamire azt mondják, hogy ennyire jó, akkor igenis meg fogom kóstolni megint :)