Vasárnap véget ér a Malackrumpli nyári pályafutása, bezárunk. (Még szombat-vasárnap sütünk sok halat, minden alkoholt 50%-os áron adunk, szólni fog a zene, ha akarjátok lesz tánc és jókedv...)
Ne kérdezzétek mi lesz utána mert nem tudom a választ. Majd ha tudom akkor szólni fogok...
De legyen most derű és örömmel tekintsünk vissza a múltba, ami nem több mint 10 hetes!!! Június 8.-án nyitottunk. Mit is?
Egy jó szándékú gerilla éttermet. Egy olyan helyet amit kis kivételtől eltekintve lelkes amatőrök üzemeltettek, amely hely kiépítése során a kevés pénzből (nagyon kevés!) is kellett egy működő, felszerelt konyhát létrehozni, eszközöket vásárolni, valahogyan bebútorozni az egészet.. És ahová oda kellett állni és nagy lélekkel kihozni a lehetőségekből a legtöbbet.
Az első egy hónapban nem történt semmi, majd nagyon sok jó kritikát kaptunk, profi kritikusoktól és a facebook-on posztoló vendégektől is. Eljött, megnézett bennünket a gasztrovilág egy tekintélyes része, sokaknak tetszett, ők törzsvendégeink lettek, egy páran pedig lefitymálták az ételeket - gondolom ez benne van a pakliban ha a média felemeli a lécet. Fanyalgóinknak üzenem, hogy nem kívántunk mások lenni, vagy másnak látszani. Szerény körülmények között tisztességes, jóízű bisztró konyhát vittünk amelynek az volt a célja, hogy a kiváló (és ezáltal drága) alapanyagok ellenére 3.500,- Ft-ért egy háromfogásos menüt lehessen enni. Ennyi, semmi több. Nem kell konkurálnunk senkivel, azért is mert nem vagyunk profi vendéglátósok, és azért is mert ilyen áron tisztességes ételt szerintem nem lehet kapni a Balaton környékén. Annak ellenére mondom ezt, hogy ismerem a hiányosságainkat:
- Nálunk nem találtál drága, luxus körülményeket, hófehér abroszt, fehér inges felszolgálókat.
- Igen, kicsit lassúak vagyunk. De aki ért hozzá, az könnyen megérti, hogy mi a különbség a felmelegített és a valóban frissen készülő étel között.
- Néha hibázunk. Beismerem, néha (szerencsére ritkán) elszúrjuk a dolgokat. De a szándék maximálisan megvan arra, hogy elégedett ügyfeleink legyenek, ezért a panaszos ügyfél nem kellett, hogy fizessen ha rosszat kapott. Persze van amikor ez utólag derül ki, de akkor is felajánljuk, hogy vendégül látnánk szívesen, hátha másodszorra sikerül...
Panaszkodhatnék sokat, hiába ez a balatoni nyár, itt egy hónap a szezon, erre kell megfelelő csapatot összeszedni, beszállítókat találni és megpróbálni lehetőleg nem sokat veszíteni az egészen.
De minek panaszkodjak? A projekt jól sikerült. Felkerültünk a térképre 10 hét alatt. Sok száz köszönő levelet vagy jó kritikát kaptunk-- hiába, a vendéglátásban (milyen szép is a magyar nyelv) ez a szép!!!
És ez az a hely ahol meg kell emlékeznem egy pár emberről, akik nélkül nincs Malackrumpli!
A képen jobbról balra: Jacek Luzsa séf, akit Írországi munkahelyéről sikerült hazacsábítanom, valamint Járosi Csaba (kisöcsém) aki Jacek jobbkezeként elvitte a pálya egy részét a hátán. Jacek az első hónap végén érkezett, átvette tőlünk a konyhát és felemelte arra a szintre ami szükséges volt a sikerhez. Sokszor leírom, hogy profi amatőröknek tartjuk magunkat, de egy kivétellel, mivel ő profi profiként tette a dolgát.
Séf úr, srácok-- hálásan köszönöm, nélkületek nem sikerült volna!!
Illusztris vendégeknek magyarázok a konyhában:
Srácok munkában:
